A járványügyi korlátozások miatt idén is elmaradtak a március 15-i nemzeti ünnephez kötödő ünnepségek, megemlékezések, koszorúzások a felvidéki magyar szervezetek illetve a Pozsonyi Magyar Nagykövetség részvételével. Külképviseletünk ennek ellenére igyekezett néhány ikonikus helyszínen képviseltetni magát és elhelyezni az emlékezés virágait. A pozsonyi Medikus kertben Márvány Miklós ideiglenes ügyvivő és Kiss Balázs, a nagykövetség diplomatája koszorúzott. Dr. Vida Csaba alezredes, katonai attasé pedig március 17-én hat különböző helyszínen adta meg a tisztességet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek.
Pozsony - Medikus kert: Petőfi-szobor
Az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra történő megemlékezés megvalósítása érdekében a Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége részéről Dr. Vida Csaba alezredes véderő-, katonai és légügyi attasé március 17-én – a járványügyi szabályok maradéktalan betartásával – megkoszorúzta a forradalom és szabadságharc meghatározó emlékhelyeit Szlovákia dél-nyugati részén, többek között a felvidéki hadjárat színhelyeit. A koszorúzásban a szlovákiai magyar közösség kulturális szervezete, a CSEMADOK nyújtott személyes segítséget a járási alapszervezeteinek képviselőin keresztül.
- Pereden (Tešedikovo) az 1849. június 20–21-én lezajlott peredi csata emlékművénél, ahol Mézes Rudolf járási titkár és Agócs Körösi Ildikó polgármester volt jelen.
- Nyitrán (Nitra) a városi köztemetőben, ahol a „branyiszkói hős” Erdősi Imre (eredeti nevén Poleszni Imre) piarista szerzetes sírjánál emlékezve arra, hogy az 1848/49-es szabadságharcban jelentős számú szlovák nemzetiségű katona harcolt a Magyar Honvédség kötelékében, akiket a szlovák történelemtanítás nem ismer el, de életüket adták Branyiszkóban a szerzetes vezetésével a Magyarország szabadságáért. A szerzetes szlovákul vezényelve vitte győzelemre a 2. besztercebányai honvédzászlóalj újonc szlovák katonáit. Az eseményen Neszméri Tünde járási titkár kolléganőjével volt jelen.
- Léván (Levice) a városi köztemetőben a Lévai Magyar Asszonyok Ligája kezdeményezésére 1871-ben állított emlékműnél, amely a nagysallói csata 200 honvédjének az emlékét őrzi, akik a csatát követően a lévai kórházban haltak meg a sebesülésük következtében. Az emlékmű nagyon fontos szimbóluma a szlovákiai magyarságnak, mivel Csehszlovákia időszakában akkori is megemlékeztek magyar őseinkről, hőseinkről, amikor a csehszlovák állambiztonsági szervezetek „bűnnek” minősítették azt, így az emlékmű szimbolizálta a helyi magyarok összetartozását. A megemlékezésen Török Alfréd járási elnök és Duba Ernő járási titkár vett részt.
- Nagysallón (Tekovské Lužany) az 1849. április 19-ei nagysallói csata emlékművénél, ahol a felvidéki tavaszi hadjárat nagy sikerére emlékeztek. A csatában Klapka György tábornok vezetésével fényes győzelmet arattak az osztrák seregek felett. A magyar nemzetőrök hősies helytállásával sikerült a túlerőben lévő osztrákokat megállítani, miközben közel 500 magyar katona vesztette életét. Az emlékművet 1876-ban emelték „a győzelmes csata és abban elvérzett vitéz honvédek emlékére”. A megemlékezésen Tóth Gábor iskolaigazgató és felesége, valamint Szabóné Tok Tünde lelkipásztor volt jelen.
- Komáromban (Komarno) a városi katolikus temetőben lévő a szabadságharc idején Komáromért vívott harcokban hősi halált halt honvédek közös sírjánál. Az emlékművet 1887-ben állították. Az emlékmű előtt látható Skultéty László a legöregebb magyar huszár emlékére állított emléktábla. A huszár „becsülettel szolgált 81 esztendéig, vitézül harcolt 22 hadjáratban”. Az eseményen Petheö Attila járási elnök volt jelen. Az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban a komáromi vár különleges szerepet töltött be, kiemelten Klapka György tábornok vezetésével, amely a kitartást jelképévé vált, mivel a szabadságharc bukását követően csak 1849. október 2-án kapitulált a túlerőben lévő ellenségnek.
- Somorjához (Samorin) közeli egykori Pipagyújtogató csárdánál, ahol 1849. május 12-én lezajlott csatában elesett hét magyar honvédnek emléket állító emlékmű található, akiket eredetileg a csárda mellett temették el. Az emlékművet csallóközi magyar hölgyek még a kiegyezés előtt, 1861-ben állították. Az eseményen Méry János, a CSEMADOK somorjai elnökségének tagja vett részt.
